Testbeszéd az állásinterjún

Az állásinterjún igyekszik mindenki összeszedettnek, szimpatikusnak igyekszik mutatkozni. Pedig az a benyomás, melyet kiváltunk nem az elmondottakból, hanem a megjelenésből, a gesztusokból áll össze. A kézfogásból, a testtartásból, az arckifejezésből nagyon sok információ beszerezhető valódi énünkről. Ez persze fordítva is igaz: kideríthető, mennyire érdekli személyünk az interjút készítőt.

Mire ügyeljen az álláskereső?

Legyen a lehető legtermészetesebb, ne feszengjen, ne idegeskedjen. A mosoly a szimpátia jele, mosolyogjunk!

A kézfogáskor várjuk meg, amíg felénk nyújtja a munkáltató a kezét. Legyen kézfogásunk határozott, beszéljünk közepesen erős hangon, és lehetőleg ne keresgéljük a szavakat.
Fontos a szemkontaktus azzal, akivel beszélünk. Gyakran tesztelnek a munkaadók, igazmondásunkat illetően. Gyakorlat az, hogy feltesznek az interjúvoltnak 1-2 olyan kérdést, amelyre az várhatóan igennem fog válaszolni. Közben figyelik szemünk mozgását. Ha a szemmozgásunk balról-jobbra történik, akkor pár kérdés után fel is tűnik nekik, ha nem mondunk igazat. Ha ügyelni próbálunk arra, hogy a szemünk ne mozogjon, akkor a fejmozgásunk is képes elárulni bennünket.

Miről árulkodnak az interjúkészítők gesztusai?

Több olyan jel is van, ami azt jelezheti, hogy nem vagyunk szimpatikusak számára. Például, ha a homlokunkat nézi, illetve amíg hátra dőlve, karba tett kézzel hallgat.
Ha nem igazán tanúsít érdeklődést irányunkban, ha oldalra nézeget, hangsúlya nem irányul felénk.
Ha piszkálni kezdi a fülét, többnyire szólni akar. Ha viszont az orrát piszkálja, akkor ő hazudik.
A legjobb, ha elkezdi utánozni mozdulatainkat, mert akkor szimpatikusak vagyunk számára.
Ugyanakkor jó, ha figyelembe vesszük alap beállítottságunkat is.