Az önazonosság

Mindenki áhítozik arra, hogy mások véleményétől függetlenül, a saját belső késztetései szerint éljen, úgy, ahogy az neki jó. Vállalja a felelősséget a döntéseinkért. Vállalja a sérülés és a kudarc kockázatát is, ha kilép a biztonságot jelentő komfortzónájából. Akkor is, ha emiatt elveszíti mások szeretetét, vagy éppen a népszerűséget, amire annyira, de annyira vágyott.

  1. Felelősségvállalás
    Sok helyzetben hajlamosak vagyunk a körülményekre mutogatni és elhárítani magunkról a felelősséget. Mindig könnyebb másokra, vagy éppen a sorsra, a körülményekre hivatkozni, de az önazonossághoz vezető út ott kezdődik, hogy vállalom a felelősséget a döntéseimért, nem mutogatok másokra, és nem a többiek elégedettségétől és szeretetétől teszem függővé az életemet.
  2. Saját magam erősítése
    Rövid távon jóval energiatakarékosabb sopánkodni a körülmények, vagy a minket ért méltatlanságok miatt, de vajon mi az, amit mi teszünk azért, hogy változtassunk és kimozduljunk egy számunkra kedvezőtlen állapotból?  
  3. Egyediség
    Az, hogy valaki meri-e vállalni magát, sajnos sok esetben már nagyon korán eldől. Bármennyire is fáj ezzel szembenézni, a jelenlegi oktatási rendszer Magyarországon arról szól, hogy mindenki legyen minél egységesebb, ne térjen el nagyon se felfelé, sem pedig lefelé.
    „Különlegesnek, másnak lenni veszélyesnek számít. Szürke, uniformizált egységek ülnek az iskolapadban, és aki ki akarja dugni a fejét, azt visszaütik. Nagyon korán megtanuljuk, hogy aki másképpen gondolkodik, az irritál ezzel másokat. Rögtön az életünk elején kapunk egy erős külső nyomást arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene működnünk. A helyzet az, hogy kinevelünk egy csomó birkát” – Dr. Bagdy Emőke
  4. Meg merem-e haladni a szüleimet?
    Az emberek azért sem szeretik, ha másképp csinálsz valamit, mert birizgálja őket, hogy olyan valamit képviselsz, amit ők is szeretnének, vagyis irigyek, mert meg mertél mutatni vagy ugrani valamit, amit ők nem. Ez szembesíti őket a saját gyengeségeikkel, a saját korlátaikkal és a saját elszalasztott lehetőségeikkel.
  5. Ki merek lépni a ketrecemből?
    „«Birds born in a cage think flying is an illness».” (Alejandro Jodorowsky) Vagyis azok a madarak, akik ketrecben születtek, azt gondolják, hogy a repülés az egy betegség.
    Ha ketrecben szocializálódtunk, akkor szárnyalni, a világban szétnézni, új utakat és lehetőségeket felfedezni, az számunkra egy jeges félelemmel járó, veszélyes dolog, aminek az lesz a következménye, hogy a ketrecen kívüli világ felfedezése helyett állandóan biztonságot adó fogódzókat keresünk.
  6. Járatlan utakon
    A legtöbb ember nem mer hinni abban, hogy egy járatlan úton sikeres lehet. Ehhez ugyanis el kellene hinnünk magunkról, hogy az úton képesek leszünk végigmenni.
    „Abban, ahogy valaki vállal egy olyan utat, ami még járatlan, megvan az a fajta bátorság és eredetiség, hogy azt is el tudja fogadni, hogy az a valami, amibe belevágott, mégsem jön be. Ez viszont azt is jelenti, hogy nem azért csinálja, mert tudja, hogy sikeres lesz, hanem azért, mert ő ilyen. Óriási különbség!” – Dr. Almási Kitti.
    Az összes olyan, aki másolja az eredetit, azért csinálja, mert már látta, hogy a másiknak jó volt, és ő ezen keresztül akar valamilyen szeretetet vagy elismerést kapni. Az egésznek az íze, a hangulata az energiája teljesen más. A másolatok mindig szoronganak, mindig rettegnek attól, hogy valamitől eltérnek, hogy valamiben nem lesznek elég jók.” Ezért is érdemes a járt utat járatlanra cserélni és – tűnjön az elsőre bármilyen nehéznek – elindulni azon akkor is, ha korábban mások még nem jártak előttünk.
  7. Én és a visszajelzések
    „Amikor valaki, elindul egy járatlan úton, vagy felvállalja önmagát, akkor sajnos számolnia kell azzal, hogy ezt a többség nem nézi jó szemmel. Ezen a ponton sokan visszafordulnak, mert nem kalkulálnak azzal, hogy nem a drukkerek a világában élünk, ahol, ha valamiben kipróbálod magad, akkor odasereglik egy csomó ember és azt skandálja, hogy «hajrá, szárnyalj, meg tudod csinálni!» Ha te ettől teszed függővé a haladást, akkor biztos, hogy vissza fogsz menni a ketrecedbe” – Dr. Almási Kitti.
    Soha nem a visszajelzésekben, hanem magunkban kell megtalálnunk azt az erőt, ami segíthet közelebb kerülni ahhoz a célhoz, amit kitűztünk magunk elé.
  8. Saját vágyam, vagy a mások vágya
    „Ha gyerekként azt tanultuk meg, hogy nem az a lényeg, én mit akarok, hanem az, hogy te mit szeretnél, akkor az önazonos élet felé vezető úton az egyik legfontosabb kérdés, amit feltehetünk magunknak az az, hogy mi az, amit szem előtt tartunk, mi az, ami irányít minket az életünkben? A saját vágyaink, vagy másoké?”
  9. Akarati tudatosság
    Ha valaki minden helyzetben mások szemében lesi a jóváhagyást ahelyett, hogy magára figyelne, az egy gyermeki állapot, amelyben nem arra koncentrálunk, hogy valójában mire vágyunk, hanem mások igényei és vágyai szerint kezdünk el működni.
  10. A mások véleménye
    „Ez a fajta kiszolgáltatottság rabságban tart. Rettegünk attól, hogy egy fintor, egy kritika, vagy az ismeretlen élménye miatt átmenetileg vagy tartósan elpártolnak tőlünk emberek. Itt dől el, hogy te mit választasz: azt, hogy önmagad maradsz, vagy visszasimulsz a komfortos helyzetbe. Mered-e a saját utadat járni vagy sem? Mit feltételezel a reakciókról, és mit feltételezel magadról azzal kapcsolatban, hogy ezt hogyan tudod elviselni?”