Mikor nő fel a gyermek?

Mikor nő fel a gyermek?

A felnőtté válás útja régebben egyértelmű és követhető volt. Ez mára már a múlté. Az érettségit egyre kevésbé tekinthetjük a felnőttkor küszöbének. A nemi érés, a tanulmányi fejlődés, a párválasztás, a munkakezdés, a gyermekvállalás sorrendje és időpontja már korántsem egyértelmű. A fiatalok számára a lehetőségek szinte korlátlanok, mégis gyakran előfordul, hogy a felnőtté válás folyamata évekre megakad.
Napjainkban, amikor lépten-nyomon találkozunk harmincas éveikben járó, de még a szülői ház előnyeit élvező fiatalokkal, felmerül bennünk a kérdés, mikor nőnek már fel?

E. Berne tanítása szerint mindannyiunknak a következő fejlődési szakaszokon kell átesnünk:

  1. a „gyermeki én” – azaz a gondtalan rácsodálkozás állapota
  2. a „felnőtt én” – a felismerések időszaka (anyának igaza volt)
  3. a „szülői én” – a felettes felnőtt állapota

Tulajdonképpen megtanít minket az élet, de amíg van, aki felnőttként kiszolgál, pénzzel, vagy dönt helyettünk, addig senki sem lép a következő lépcsőfokra.
Ha a fiatalok felnőtté válását egyfajta lépcsősornak tekintjük, amin az egyes lépcsőfokok a folyamat egy-egy fontos szakaszát jelentik, akkor kimondhatjuk, hogy a lépcsőfokok sorrendje és száma egyénenként teljesen eltérő lehet. A lépcső a gyermekkori álmokból, szülői modellekből, a szociális korcsoport mintáiból épül fel. Egyik út sem jobb a másiknál, a lépcsőfokok sorrendje és száma az egyén mintáiból és motivációjából építkezik. Rá jellemző és meghatározza őt. Befolyásolja a fiatal célkitűzéseit, és előrehaladását az életben.
Ám számos húszas, de akár harmincas éveiben járó fiatal felnőtt küzd azzal, hogy valamilyen oknál fogva elakad egy fontos lépcsőfoknál. Noha az évek egyre telnek, mégsem képes megtenni a következő mentális lépést. Amikor egy fiatal hosszú évekig ebben a stagnáló állapotban tölti az életét, kívülről nézve olyan, mintha várna valamire. Mintha egy hosszú lépcsősor valamelyik alsó lépcsőfokán vesztegelne, és nem is tenne kísérletet arra, hogy feljebb kerüljön. Ezt a fajta megakadást általában a környezet is észreveszi, gyakran kísérletet is tesz arra, hogy aggodalmát az illető tudomására hozza. De a sürgetés általában dacot, ellenállást vált ki, mivel a fiatal felnőtt belülről kevésbé érzékeli, hogy egy helyben áll. Visszatekintve idővel ő is megállapíthatja, hogy évek teltek el anélkül, hogy a saját igényei szerint előbbre lépett volna. A fiatalon átélt kudarcok gyakran megakasztják a fiatalt, és abból fakadnak, hogy a személy külső nyomás hatására olyan helyzetbe kerül, amire még nem állt készen, amit nem tudott sikeresen meglépni. Azokat a fiatalokat, akikben még nem szilárdultak meg a jövőt érintő elhatározások, a szülői elvárások és a korcsoport mintái gyakran tévútra viszik, csakhamar olyan helyzetben találhatják magukat, amiből csak vesztesen kerülhetnek ki.